Ma Sayokóék hosszan tanakodtak*, hogy hova menjünk ebédelni, ahol nekem is ehető a kaja. Egy kis kushikatsu (kusikacu) étterem mellett döntöttek. Kicsit aggódtam, de szerencsére fölöslegesen. Az étterem gyakorlatilag egy u-alakú pultból áll, körülötte ülnek a vendégek bárszéken, belül pedig két fickó sütöget. A hozzávalók előkészítve ott vannak tálcákon előttük, a forró olaj fölött erős elszívók, sütés közben a szakácsok a - hely adottságaiból adódóan kisszámú - vendéggel beszélgetnek kedélyesen. Az első néhány perc kicsit kínos volt (amíg elmagyaráztuk, hogy én mit nem eszem meg, eltartott egy darabig :D), de aztán már nem volt semmi gond. A kushikatsuból a kushi a bambusznyárs (pálcika), a katsu pedig a rántott dolgokat jelenti. Azt hiszem, nyolcdarabos menüt kértünk, a séfre volt bízva, hogy mit süt. Az alapanyag jellegétől függően 1-2-3 falatka van felszúrva és kisütve. Volt köztük fürjtojás, többféle hús és zöldség. Szószba kell mártogatni, nagyon finom. Persze rizs és miszoleves is van mellé.
Estére én ígértem vacsorát (lehet, hogy azért mentünk el ebédelni, biztos, ami biztos :)), sertéspörköltet csináltam rizzsel és uborkasalátával, meg palacsintát. Sajnos nincs róla kép, nagyon gyorsan elfogyott :D
A kushikatsu képet is a netről loptam, szorri.
*Tanakáék tanakodtak. Hogy ez milyen gáz, nem is mertem a szövegben hagyni :D
