Tegnap felhívtam egy netről kinézett ingatlanközvetítőt, és nagyjából elmagyaráztam, hogy milyen lakást szeretnék. Nagyon örültek, hogy nem ott fog kiderülni :D 11-kor találkoztunk Kazumival, aki pesszimista módon szabaddá tette miattam a következő három napját... A biztonság kedvéért még egyszer elő kellett adni, hogy mit is akarok, aztán elindultunk megnézegetni a lakásokat, amiket előkészítettek. Két körben összesen 7-et láttunk, abból 5 rémes volt. Persze semmi különös, csak a szokásos japán bérlakás. Pl. kinyúlok az ablakon, és elérem a szomszéd ablakán a rácsot, vagy a kilátás a szomszéd épület 1m-re lévő folyosójára néz, ahonnan 30 lakás nyílik szépen sorban. Kezdtem úgy érezni, hogy szükség lesz a három napra. Aztán jött egy ígéretes lakás, csak sajnos légkondi nélkül, és bár a nyári negyven fokot meg sem közelítő selymes 25 fok volt odakinn, két perc után mindannyiunkról patakokban folyt a víz. Ráadásul beszereltetni is csak egy légkondit lehetett volna, az L-alakú lakás kisebbik szárának végébe, és teljesen átszellőzhetetlen volt az egész. Végül az utolsó előtti hely tényleg jó volt, ugyan az ingatlanos nagyon szabadkozott, hogy "hát sajnos ez temetőre néz", de mondtam neki, hogy onnan legalább nem jön zaj. Lett tehát happy end, előszerződtünk egy japán viszonylatban palotának számító 25 négyzetméteres, 1 szoba + KONYHA + fürdő (na jó, junittobaszu :D) + WC-s lakásra, juhé.
Persze az elintézendők még eltartanak egy hétig, de előzetes becslés szerint 10-én költözés.
Ja, és mint Japánban általában, a lakás teljesen üres. A "teljesen" az azt jelenti, hogy teljesen, még lámpa sincs, csak a csatlakozó, ahova akasztani kell.
A temető, ami inkább csak temetőcske:
