Bár a vezetőtanárommal csak jövő szerdán van találkozóm, kezdett lelkifurdalásom lenni, hogy még mindig nem jelentkeztem az egyetemen, úgyhogy elszántam magam, és bementem a tanulmányi osztályra. Rettentő kedvesen és mosolygósan üdvözöltek, mondták, hogy nahát, ők most hallanak rólam először. Nem estem különösebben kétségbe, az ösztöndíj nem tőlük jön, a dolgok meg majd megoldódnak. Abban maradtunk, hogy elküldöm nekik az Alapítványhoz beadott jelentkezési lapomat (azon volt a fogadónyilatkozat az egyetemtől), ők meg szerdáig megpróbálják kideríteni, mi is legyen. Ámen.
A Gaidai (mostani nevén Oszaka Egyetem Idegennyelvi Kar) nem sokat változott. Annyira nem, hogy felújítva sem volt semmi a 15 év alatt, és ami akkor eléggé új volt, most kissé lepukkant. A magyar szak átköltözött a C épületből a B-be, és a tanulmányi osztály az A-ba, de abban nem vagyok biztos, hogy hol volt eredetileg. A jegyzetbolt és az étterem a helyén maradt. Minden ismerős :) Szerintem a lift oldala ugyanazzal a szőnyegpadlóval van burkolva, mint rég :D
