Az érkezésem napjára éppen be volt jelentkezve egy tájfun, ami az álmoskönyvek szerint nem jelent jót, de szerencsére ennek a példánynak sürgős volt a dolga, egy nappal előbb ért oda. Így a reptérre vezető hidat is az előző nap zárták le, nem rekedtem a reptéren, és a leszállás sem volt döcögős, hurrá.
A tájfun nyomában még sűrű felhők maradtak, a gépről lenézve nem látszott más, csak vastag, szürke paplan, de aztán egy pillanatra váratlanul megnyílt a szürkeség, és kibukkant belőle egy darabka kék tenger, Awaji szigetével és a Narutói Nagyhíddal. Ohisashiburi :) Hát, köszi, ez tényleg nagyon szép gesztus volt. 13 és fél év után gyakorlatilag azt láttam meg először, amitől annak idején utoljára elköszöntem.
