Japán 13

A költözés előtti napokban megpróbáltam elintézni néhány fontosabb teendőt (bankszámla, telefon, stb.), de bejelentett lakcím nélkül szóba se állnak az emberrel (jó, ez érthető), tehát ebből semmi nem sikerült. Ma viszont aláírtuk a szerződést (egy otthon felejtett pecsét miatt - nem én, most az egyszer! - nem ment simán, de mindegy, azért meglett), és azzal egyből a kerületi hivatal felé vettük az irányt. Fél óra alatt meg is volt, de hogy annyira ne örüljek, az egészségbiztosítást azért nem lehetett egyszerre letudni, majd vissza kell menni. Következő lépés a bank. Csakhogy valamilyen oknál fogva egy csomó bank nem hajlandó bankszámlát nyitni annak, akik fél évnél rövidebb ideje tartózkodik Japánban. (Van, ahol "a bankszámlához kell mobiltelefon-előfizetés, a mobiltelefon-előfizetéshez kell bankszámla" paradoxonba is belefutottunk.) Már nem volt más ötletem, felhívtam a Japán Alapítványt, elvégre másnak is volt feltehetően ilyen problémája, hátha tudnak engedékenyebb bankot. (Az orientáción csak annyit mondtak, bárhol nyithatok számlát, kivéve a Postatakarékban.) Mivel az illetékes éppen ebédszüneten volt, addig is megpróbálkoztunk még egy pici bankkal, és csodák csodájára nekik nem volt ilyen szabályuk. Röpke másfél órás papírtöltögetés, és meg is voltunk. Ezzel ugyan a bankmizériának csak az első fejezete zárult le, de egyelőre ez is nagy megkönnyebbülés. Következő pont a telefon. Erről is hallottam már rémhíreket, fel voltam készülve mindenre. Előtte már körbenéztem minden szolgáltatónál, mindegyik kétéves szerződést köt, az idő előtti felmondás kb. 10.000 yen, és a korlátlan net árában sincs sok különbség. A készülékek elég drágák, a simák is, de én egy androidos olcsó okosat kerestem. A legjobbnak a docomo tűnt, az egyik boltban ingyen kínáltak az előfizetéshez egy rendkívül rózsaszín/fehér, gagyiműanyag, cicás izét, de ajándék lónak ugye ne nézd a fogát, legfeljebb majd dugdosom. Főleg hogy a többi megoldás 30-40ezer yenbe került volna. A bolt viszont messze volt, Kazumi meg éhes, ezért a közeli bevásárlóutca felé vettük az irányt. Mielőtt még találtunk volna olyan helyet, ahol én is meg tudok enni valamit, elmentünk egy au bolt (egy másik telefonszolgáltató) előtt, ahol ki volt írva, hogy csakis ebben a boltban Samsung Galaxy SII akcióban 0 yen, új előfizetéssel. Volt egy kis apróbetű, hogy feltételekkel, tehát teljesen biztos voltam benne, hogy rám nem vonatkozik, de Kazumi ragaszkodott hozzá, hogy megnézzük. És hát úgy tűnik, visszatért a szerencsém, mert bár a szokásos egy órányi papírmunka alatt végig vártam, hogy majd kiderül..., de nem derült ki, és boldog telefontulajdonosként mehettem ebédelni, ami ugyan már majdnem vacsora lett. A happy end érdekében itt hagyom abba, és nem részletezem a kb. 10 db szúnyogcsípést, amit Kazumiéknál még beszereztem.